Időtlen regék

    Itt egy újabb lírai szösszenet. A novella, aminek a bevezetője kellett vóna legyen, még nem készült el, de gondolom magában is értelmezhető azért.

Végtelen mesék, s kalandos regék

tölték ki életem egét.

Viharos éjszakákon szállongó mesék...

tépett lelkű kalandorok tevék, 

mit dicsőítnek ím ez időtlen regék!

Csak őket hallgatám, csak őket, semmi mást.

Valónak fénye gyönge árny csupán,

s álmok ágyékán elveszni könnyű ám!

Örökre szól az átok, talán,

Mesékbe űzve, regélve érákon át.

Hallgasd hát szavam, szomjas vándora a létnek, 

engedd, hogy cseppjei e régmúlt időknek

oltsák szomjadat, s vigyázz!

A valóság remegő cérnaszál csupán,

s kevés, ki a mélységből visszatalál!